2013. ÉVI BESZÁMOLÓK

 

Utótalálkozó, Csokonyavisonta - 2013. október 18 - 23.

Napsütés, „nyár” Csokonya!
Ezt jól kifogtuk! Legmerészebb álmainkban sem gondoltuk, hogy ilyen időjárásban lesz részünk, csak a korai sötétedésből, és a lehulló levelekből vettük észre, hogy ősz van. Nagyon jó, családias hangulatban telt el az utótalálkozó. Egy híján húsz egység képviseltette magát, volt, aki előbb elment, de voltak, akik később jöttek, ezért néhány egység maradt még  a hétvégéig. Külön dicsérendő, hogy Mézesék (Gyuri bácsi, Marcsi és Fifi kutya) ide is eljöttek sátorral, és a társaság motorja voltak. Nem hiszem, hogy sok fiatal ezt bevállalta volna! Minden elismerésünk az Övék!

Mindennap rengeteget fürödtünk, beszélgettünk, jókat nevettünk, kihasználtuk a napsugarak jótékony hatását.
Vasárnap pincepörkölt volt, amit Rozi és Józsi vezényeltek le, de a kézi „lányok” is kivették részüket a krumpli hámozásból, Treszner Marcsi mellett Tumpi Feri és Tibi bácsi személyében. Az ebéd nagyon jól sikerült, utána még sokáig „ejtőztünk”, beszélgettünk.
Estére Roziék forralt bort készítettek, ami akkora mennyiségre sikeredett, hogy három estére is kitartott. Első este zsíros kenyérrel, második este amerikai palacsintával (Gabika ötlete és sütése alapján), harmadik este pattogatott kukoricával. Szerintem jól összekovácsolta a társaságot ez a három este, nem csak az ún. klikkek beszélgettek, hanem mindenki mindenkivel, olyanok is, akik máskor csak üdvözlik a másikat.  
Vasárnap este volt az elmaradhatatlan tűzi játék, amit Borsos Zoli prezentált nekünk Devi Józsi segédletével. A kemping tavára lőtték fel, hatalmas ováció, taps kíséretében.  Persze Zoli nem az lenne aki, ha nem talált volna ki utolsó estére egy lézer show-t is, amit a hatalmas fákra vetített, gyönyörű volt.
Utolsó nap megint a pakolásé volt a főszerep, sokan már téliesítették is a „lakókat”, hiszen a többségnek ez volt idén az utolsó megmozdulása. Maradtunk volna még!
Köszönjük a Vezetőségnek az idei munkájukat, szervezésüket, a jó helyeket, programokat, s azt, hogy miközben Ők is pihentek (volna), bármiben rendelkezésünkre álltak! Jövőre Veletek, ugyanitt!

Takácsné Fekete Gyöngyi

 

Szeptemberi Találkozó, Tamási - 2013. szeptember 5 - 8.

Megkezdődött az ősz!
Nagy szerencsénkre a Tamási találkozó nagyon szép időben zajlott. Szokás szerint nagy létszámú volt a csapat.
Az érkezések is a szokásosak voltak folyamatosan érkezett a társaság minden nap jött valaki.
Voltak rég nem látott vendégeink is, akiknek igen örültünk. Sőt váratlan vendégként köszönthettük körünkben a BCC elnökét és családját, Kovács Gábort is, aki bizony régen járt Tamásiban és most láthatta először az új fürdőt és a fejlesztéseket. Jó idő lévén, sokat voltunk a szabadban és a vízben is.
Voltak névnapok és születésnap is amiket a tagok szépen meg is ünnepeltek.
Mindenki szokásához híven felkereste a városban a meg szokott helyeket ahol szoktak vásárolni, ebből természetesen az albán pékség sem maradhatott ki. A nagy szárazság miatt sajnos nem termett gomba a kempingben, amit nagyon hiányoltunk. Viszont a kemping azon részét ahol szokott lenni nagyon szépen megtöltöttük a lakókocsikkal. Természetesen a lángos sütés és a táncos zenés est sem maradhatott el.
Ezúton köszönöm a segítséget a fiuknak és lányoknak, akik a lángos előkészítésénél és sütésénél segédkeztek.
Hát bizony óriási mennyiséget sütöttünk, de mind egy szálig elfogyott.
Köszönjük a kemping vezetőjének, Anitának, hogy a zeneszolgáltatás díjának a nagyobbik felét ő vállalta fel ezzel is segítve a költségek csökkentését, és természetesen Tamásnak a zeneszolgáltatást, aki mindig igen lelkesen és jó hangulatban zenél nekünk.
A zenés est olyannyira jól sikerült, hogy fél 12-kor nekem kellett bezárni, mert még mindig nagyon jó volt a hangulat, de tekintettel kellett lenni a már aludni kívánó kempingesekre is.
Remek csapat volt a táncparketten. Voltak, akik közben elmentek fürödni és visszafelé jövet újra a parketten voltak.
Mivel már megkezdődött az iskola így a fürdő is nyugalmasabb volt mindenki számára.
A rókák sem vitték el most a papucsokat, mert mindenki jobban vigyázott rá.
Miután már sokfajta pálinka kifőtt idén, volt kóstolás mindenkinél.
Hosszas esti beszélgetésekkel egybekötve, ahol beszámoltak ki hol volt idén nyáron és mit látott. Többen lakókocsit cseréltünk így mindenki ment megnézni őket és tapasztalatot gyűjteni a használhatóságukról.
Mindenki már sajnálkozott, hogy már kevés találkozó lesz és vége a nyárnak.
Jön ismét a tél de már tervezik a jövő nyarat is. Igazán jól sikerült a találkozó és az utolsó napig kitartott az idő. 

Treszner Marcsi

 

Augusztusi Találkozó, Soltvadkert - 2013. augusztus 10 - 20.

Ki gondolta volna, hogy Soltvadkerten több minden is van a méltán híres fagyin kívül? A tíz napos BCC találkozón nem csak a városka, de a környék lehetőségeit is kihasználtuk és felfedeztük.
A fagyizó után a második legismertebb és legfantasztikusabb hely, a Vadkerti-tó mellett foglaltuk el székhelyünket. Az árnyékos kemping területén bőven volt szabad hely, így nem kellett egymás elől vadászni a legegyenletesebb talajt. Érkezéskor rögtön szélviharban szemelhettük ki a kívánt lakhelyünket az elkövetkezendő másfél hétre, és bőven meggyűlt a bajunk az elő- és partysátrak felállításával. Szerencsére bőven akadtak olyan tagok, szomszédok, akik segítettek a felállításban, így mégiscsak sikerült két óra helyett egy órára sűríteni az előkészületek idejét.
Ilyen időben nem volt kedve senkinek megnézni a tó vizének hőmérsékletét, így inkább a szomszédolásé és az ismerkedésé volt a főszerep. A megnyitót viszont nem másnap, hanem hétfőn tartottuk meg, egy igen fontos közjáték miatt elhalasztva. Nem kisebb ember miatt történt ez a halasztás, mint Deverdics Milán. A vérbeli kempinges gyerkőc harmadik születésnapját ünnepelte.  Úgy tűnt, ez a találkozó az évfordulók jegyében zajlott, ugyanis Markó Pista is a tagok körében ünnepelhette jókedvűen szülinapját.
Így hát a hétfői nyitóünnepség után megkezdődött az esti mesevetítések sorozata, melyen nem feltétlenül csak a fiatalabbak vettek részt új és régi, ismerős rajzfilmeket is megnézve. Rögtön a klasszikus Vukkal kezdtünk, így sikerült megalapozni a következő esték hangulatát.
Az első közös nagy kirándulásunk Kiskőrösre vezetett, ahol – az irodalomkedvelők már kitalálhatták – meglátogattuk Petőfi szülőházát. Egy kis parasztház, semmi különleges, de mégiscsak Petőfi Sándor született benne, és mégiscsak kiállították Jókai eredeti rajzát, és mégiscsak eredeti bútorok színesítették az összképet. És ezzel a belépővel a helyi múzeumot és az a fölötti képzőművészeti alkotásokat is megnézhettük. Míg a szülők végignézték az illusztrációkat és meghallgatták az idegenvezetőtől a költő és a város körüli legendákat, a kicsik gyönyörű zsírkrétarajzokkal üthették el az idejüket.
De ha már eljöttünk Kiskőrösre, akkor érdemes többet is megnézni, így hát útnak indultunk a Közúti Szakgyűjtemény felé. Mint kiderült, ez volt az eddigi legjobb spontán ötletünk. A felújított épület és a hozzá tartozó udvar olyan bolt, mint egy igazi játszótér, nem csak gyerekeknek. Az ott szerzett rollereken bejártuk az úthengerek és régi autógyűjteményeket az udvaron. Az épületben pedig újabb játékos kiállítás mutatta be az utak és a közlekedés fejlődését.
Visszatérve hosszú és izgalmas kalandunkról jól esett megmártózni a kellemesen hűs Vadkerti-tóban. Olyannyira megtetszett, hogy a későbbiekben gyakori vendégek lettünk a strandon, majdhogynem napokat töltve el a vízben és annak partján. 
Másnap kénytelenek voltunk egy időre hátrahagyni a strandot, hogy a hagyományos petanque bajnokságot elindítsuk. Ezúttal a főnyeremény nem egy beutaló, vagy egy tagsági póló, hanem a klub egyik legnagyobb játékosáról elnevezett Buzády György Emlékkupát. A kecsegtető ajándék pedig vonzotta a vállalkozó szellemű embereket. Így történt meg, hogy közel harminc jelentkező volt, MHHK-s és BCC-s egyaránt.
Galambos Józsi jelentkezett eme nagyszabású verseny levezetésére és bizony elgondolkodott, milyen módon is lehet a legcélszerűbben és leggyorsabban eljutni a végeredményig és kihirdetni a győztes, és az sem volt segítő tényező, amint megtapasztaltuk, hogy bizony az a bizonyos öcsigolyó fogyóeszköznek kellett minősítenünk. Sorsolás útján párokba állították a versenyzőket és egészen addig egyenes kiesésre játszottunk, amíg négyen nem maradtak. Ennek ellenére az izgalom és a szurkolótábor sem maradt el. A legfelhevültebb mérkőzésnél egy egész csapat vonult ki lelket önteni a versenyzőkbe és még az olimpikonoknak sem volt jobb dolguk legutóbb Londonban.
A több napon keresztül elhúzódó meccsek a záró este napján véget értek, és a közös vacsoránál a nyertes át is vehette a jól megérdemelt kupát. De ne szaladjunk ennyire előre. 
A szervezett programok között szerepelt egy közös fagyizás, mely kihagyhatatlan egy ilyen helyen, hisz mindenki tudja, hogy az ország legjobb fagylaltját Soltvadkerten találja. Visszaérve a kempingbe nem maradhatott el idén sem a családi homokvárépítő verseny sem, melyhez a kemping külön homokot hozatott számunkra. A kempinges kis- és nagycsaládok nekiálltak a legjobb „várak” készítésének, melyeknél nem feltétlenül vár készült. A forma-1-es autó mellett a soltvadkerti kemping mini mását is megtalálhattuk, vagy éppen egy hippi furgont építettek. Mindezen újítások ellenére azért készült hagyományos vár is, melynek a Vecsera család még várvédő ágyút és vizes árkot is készített.
A közös vacsora ezúttal nem bográcsos pörkölt volt, hanem bográcsban készült lecsó – a nyárhoz illő isteni eledel – melyet a kempingtagot közös erőfeszítéssel készítettek el. 
A vacsora egyben búcsúzás is volt a találkozótól, bár bőven maradtunk még pár napot azután is. Bár ez mit sem változtat azon, hogy itt osztották ki a nyereményeket. A homokvárépítő verseny győztese ezúttal a Nagy család volt a kemping homok makettével. A gyerekek petanque versenyén Vecsera Andris vitte el a főnyereményt. De leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy ki viheti haza Gyuri bácsiról elnevezett emlékkupát. A veretlen nyertes pedig nem más, mint Nuszpl Árpi. A barcsi doktor, ünneplés és köszönő beszéd között vehette át a díjat, akár egy igazi díjátadón.
Bár a találkozó hivatalosan véget ért, az igazi tagok még pár napon keresztül élvezte a pihenést. Annak ellenére, hogy volt pár kissé zavaró dolog a nyaralásban, hiányozni fognak a néha háborús övezetre emlékeztető madárriogató ágyúdörgések távoli zaja, mely a békés kártyázós délutánjainkat színesítette. 
Mindenképpen az egyik legjobb találkozó volt, és bármikor máskor visszamennék újabb másfél hétre. 

Galambos Reni

 

Nyári Találkozó, Tamási - 2013. július 4 - 14.

Elérkezett a nyár mindenki számára! Már nagyon vártunk, hogy végre hosszabb időt tölthessünk el Tamásiban.
Megdöntöttük az eddigi csúcsot a jelentkezőket illetően, ugyanis 52 egységgel voltunk jelen!
Szerencsére a 10 nap alatt szépen megoszlott a létszám, voltak akik az első hétre jöttek, voltak akik a másodikra és akadtak olyanok is akik végig ott voltak. Nagyon sok gyerek volt a körünkben, aminek nagyon örültem.
Minden este bandáztak, nem unatkozott egyik sem!
A Nuszpl család házi kedvenceinek igen nagy sikere volt. Esténként a gyerekek és a felnőttek is dajkálták a kis hörcsögöket, velem az élen. Esténként felélénkültek a kis jószágok és a ketrecben csodás akrobata mutatványokkal szórakoztattak minket.

Külön szolgáltatásként volt egyszer csőtörésünk, ahol segédkeztünk lapátolni az iszapot, meg terelni a vizet a csatornába. A szerelők megcsinálták, de ugyanazon az éjszakán, mint egy feltörő gejzír, úgy ömlött a víz 10 m magasan. Rohangálás éjszaka, de ezt is átvészeltük és reggelre újra megjavították.

Volt részünk rengeteg napsütésben, de épp amikor a lecsófőző versenyünk volt leszakadt az ég. Még szép napsütésben kezdtük el az előkészületeket. Mindenki vitte a bográcsot és a hozzávalókat. Hat csapat volt.  Nuszpl Árpi úgy döntött még sosem főzött lecsót, de megpróbálja. Legalább 150 receptet olvasott el a neten, hogy gyűjtse a tapasztalatot és bizony nem hiába, mert 2.helyezést szerzett! Gratulálunk!
A főzés közben jókat nevettünk és iszogattunk. Árpi még szórakoztatott is bennünket, mert olyan ügyesen egyensúlyozott az orrán a fakanállal, hogy csak néztünk.
Aztán a zsűri a hat megszámozott tányérból kóstolhatta meg a főztünket és dönthette el a sorrendet, ami nem volt egyszerű feladat, de azért megszületett az eredmény. Minden nyertes kapott egy kis ajándékot, Árpi rögtön a fejére is tette. Egész jól állt neki.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani Troha Pityunak, aki a lecsóhoz szükséges nyersanyagokat felajánlotta nekünk! Valamint köszönet a résztvevő csapatoknak is, hiszen mindez nélkülük nem készült volna el.
Köszönöm Markó Pistának és Marcsinak a segítséget, amit nekem nyújtottak a főzés során. Mindenki választhatott a különböző lecsók között és bizony el is fogyott az egész.

A gyerekeknek aszfaltrajzolást hirdettem meg és kikötöttem csak az kap jégkrémet, aki rajzol. Fantasztikus rajzok születtek és ott volt a legkisebbtől a legnagyobbig minden gyerek. Rajzoltak, színeztek mi meg körülállva gyönyörködtünk benne, aztán lefényképeztük a műveket. A dicséret sem maradt el és utána természetesen megkapták a várva-várt jégkrémeket, aminek nagy sikere volt, nem győztem felvágni őket. A fedő a fazékon az volt, hogy a gyerekekkel rollereztem a kempingben körbe-körbe. Jól elfáradtam, de a gyerekeket sem kellett ringatni.

Mivel évek óta szerettünk volna elmenni a vadasparkba, de az idő rövidsége miatt sosem jutottunk oda így most végre oda is ellátogattunk. Csodálatos délelőttöt töltöttünk el az állatok körében. A gyerekek nagyon élvezték, de mi felnőttek is legalább annyira, hiszen nem sűrűn fordul elő, hogy vadat simogathatunk. Kata, akit egy család nevelt fel egy olyan jámbor szarvas, hogy még ilyet nem láttunk. A gondozóit és a látogatókat is elkísér minden alkalommal. Az állatok gondozóin látszik, hogy nagyon szeretik őket és ez nagyon jó érzés volt látni.
Olyan szeretettel beszélnek az ott lévő állatokról és gondozásáról, ami ritka dolog manapság. Nagyot sétálva felkapaszkodtunk a hegyen lévő kilátóba ahol csodálatos panoráma tárult elénk. Olyan szerencsénk volt, hogy még a távolban  a tisztáson kétszer vadon élő állatokat is láthattunk. Útközben olyan gombacsoportot találtunk,  ami kinyílt mint egy virág. Még az ott dolgozók sem láttak ilyet! Gyorsan mindenki csinált róla fényképet,mert lehet többet ilyet nem látunk. Fáradtan értünk vissza a kempingbe és ebéd után lustán ültünk a vízbe, mint a vert sereg.

A víz, mint mindig igen jól esett, nagyokat beszélgettünk és a szokásos csapattal csúszdáztunk is. Nem maradhatott ki a napi bevásárlás, aminek az Albán pékség volt a legfontosabb állomása, ahol csuda finom kenyeret sütnek.

Sok születésnap került megünneplésre a találkozó alatt, ami igen ritka hogy egyszerre sok összejön. Jól fellendítettük a forgalmat a helyi cukrászatnak.

Mint minden évben a lángos sütés sem maradhatott el!  A mi Rozink megint csupán 16 kg lisztet dagasztott be, ami nem kis teljesítmény és külön köszönet érte! A fiúk csak sütötték mint a gép, olyan gyorsan fogyott, hogy nem győzték. Köszönet Deverdics Józsinak, Tumpek Ferinek és Könyves Janinak, hogy megsütötték ezt a rengeteg lángost. A virslis lángos is nagy népszerűségnek örvendett. Tamás hozta a formáját és a  talpalávalót  prezentálta, így a jó hangulat nem is maradt el. Fél 11-ig mulattunk, aztán pihenőre hajtottuk fejünket.

Mivel másnap már szombat volt mindenki kipihente magát, mert sajnos vasárnap legtöbben haza indultunk.
Sajnálattal, de pakolni kellett, elég nehezünkre esett. Ismét egy nagyon jó találkozót zárhattunk mindenki örömére. 

Treszner Marcsi

 

Pusztaszentlászlói Találkozó, Pusztaszentlászló - 2013. június 1 - 9.

Nagyon vártuk már az új helyszínt, kíváncsiak voltunk milyen meglepetések várnak ott ránk. Bátran merem mondani minden képzeletet felülmúlt Pusztaszentlászló. Egy gyönyörű völgyben épült a fürdő és a kemping, melyet Szabó Antal valósított meg saját erőből. Távol a városok zajától és szennyeződéseitől. Csak a sok fa, bokor jó levegő és a csiripelő madarak, és a nyugalmat sugárzó tó.  Nagyon sok növénnyel és állattal voltunk körülvéve. Akaratlanul is ránk ragadt a nyugalom, ami rólam ritkán mondható el. Talán a képek magukért beszélnek, és mindent jobban érzékeltetnek. 
Igazán kedves embereket ismerhettünk meg a létesítmény tulajdonosában,  a lányában, akiről elnevezte a fürdőt, valamint az ott dolgozó személyzetben.
A találkozóra ki korábban ki később de majdnem mindenki eljött. Az idő ugyan nem mindig volt felhőtlen de ez senkit nem zavart. A gyerekek is igen jól érezték magukat, mivel szabadjára lehetett őket engedni. Sokat ettek, játszottak és nagyokat aludtak, sőt a tombolasorsolást, felnőtteket meghazudtoló módon bonyolították, és persze nagyon élvezték mivel össze kellett nekik hasonlítani a kihúzott tombolákat azzal, amit elkértek a nyertestől.
Nagyon tetszett nekik, hogy ilyen komoly feladatot kaptak és, hogy ők adhatták át a nyereményeket is.
Nagyon szép számmal voltunk jelen, hiszen 27 egységgel jött el. Szinte mindenki körbejárta a tavat, ami csodálatos volt és meglepő, hogy körülötte egyetlen db szemetet nem lehetett találni. Volt ott gyönyörű vízililiom, meg tavirózsa, madarak, hattyúk, kacsák, termeszvár, gém, sárgarigó, csigaszerelem, amit sikerült lefényképeznem, mókus, amit Szommer Józsival állandóan próbáltunk lefényképezni.
Aztán egy nagyon ritka képet sikerült lencsevégre kapnom, amikor a gólya megfogott egy siklót és megette.
A növényvilág is igen sokoldalú volt rengeteg virágféle, bokor, fa, különböző gombák.
Rengeteget fürödtünk és beszélgettünk a rég nem látott klubtársakkal.
Kis csapatunk összefogása révén mindenki pucolt valamit, főztünk egy nagy bogrács kolbászgulyást, ami ugyan 42 l volt de pillanatok alatt leapadt a bográcsban a színt. A maradékból, akinek ízlett vitt másnap ebédre is.
A kemping és a fürdő tulajdonosában egy rendkívüli embert ismerhettünk meg, hosszú lenne leírni miket tapasztaltunk, de legrövidebben így tudnám kifejezni.
Természetesen meghívtuk a közös vacsorára a személyzettel együtt, és nagy meglepetésünkre nem üres kézzel jött ám, hanem egy igen színvonalas üveg viszkivel és néhány üveg borral kedveskedett csapatunknak. Nagyon szép estét töltöttünk el és ráadásként várt még egy meglepetés. Mégpedig az hogy, Szabó Antal úr felajánlott nekünk 10 kg vaddisznóhúst, hogy főzzük meg azt. Így szombaton megint megvásároltuk a hozzávalókat, igaz borókabogyóért kicsit elautóztunk, mert a helyben nem volt, de ez minket nem tántorított el, hogy a vaddisznópörköltbe minden belekerüljön ami illik. Este mindenki újra összejött és a kondért maradéktalanul kipucoltuk.
Ettünk, ittunk, beszélgettünk, aztán ki-ki a sátránál folytatta baráti körben.
Sajnos eljött a vasárnap és rájöttünk, hogy jön az elpakolás, amit ugyan senki sem szeret, de túl kell lenni ezen is. Borzasztóan nehezen jöttem el erről nyugodt és fantasztikus helyről, de gondolom sokan voltak ezzel így.
Sokan mondták, hogy nem lehetne még idén visszamenni még egyszer?
Sajnos erre már nincs lehetőség, de majd jövőre élünk újra a lehetőséggel, ha módunkban áll.
Ezúton köszönöm mindenkinek az önzetlen segítőkészségét! 

Treszner Marcsi
 

Pünkösdi Találkozó, Baja - 2013. május 16-20.

I love Baja!

A bajai találkozó nem éppen közkedvelt a tagok között, és meg is értjük az okot, de mi, aki ott voltunk, tavaly és az idén is, nagyon jól érzetük magunkat, és bizakodunk, hogy azért ennek lesz folytatása.
Mi az iskola miatt csak pénteken tudtunk érkezni, de nagyon tartalmas pünkösdi hétvégét élhettünk át. A klubtársak már ott voltak, új ismeretségek születtek, a legutóbb belépett házaspárnak ez volt az első találkozón való részvétele, és mi igyekeztünk igazi BBC-sek módjára ezt felejthetetlenné tenni számukra. A visszajelzések azt mutatták, hogy ez sikerült is.
Józsi, igazi vendéglátó módjára természetesen ő is letelepült, és várt minket. Kellemes baráti beszélgetéseket töltöttünk el együtt, együtt izgultunk a mi „Kedvesem” malmői részvételéért.
Ellátogattunk a halászati mini skanzenbe, ahol minden igényt, kérdést kimerítő idegenvezetést, tárlatbemutatást kaptunk. A halászati skanzen a Türr emlékműnél készült, Solymos Ede néprajzkutató által megálmodott módón, mely három halásztanyából esőbeállókból áll, melyhez egy közösségi kemence is kapcsolódik. A halászati életet bemutató területen láthatók azok az eszközök, melyeket vízen járó elődeink használtak, a házak környezete pedig egy halásztanya hangulatát idézi. Sokunkban előjöttek a régi emlékek, felismertük nagyanyáink régi használati eszközeit.
Szombat egész nap sárkányhajó versenyt néztünk, este pedig Nepomuki Szent János Ünnepet tartottak, „Jánoska úsztatás” néven, melynek szerves része a Jánoska szobor vízen való „úsztatása”- vízi körmenete. A virággal feldíszített Szent János szobrot fáklyákkal kivilágított hajóra rakják, miközben égő koszorúkat tesznek a vízre. A népzenével kísért vízi felvonuláson a hajót számos ladik, csónak, kajak és kenu veszi körül, mindegyik fáklyát vagy mécsest visz magával. Ebben részt vettek a BCC tagok is, 3 kenuval kísérték a körmenetet. Mi és a közönség a parton követtük őket a központban lévő Súgó-hídig.
Vasárnap elfogyasztottuk a már megszokottan nagyon finom bajai halászlénket, melyet idén is Galambos Józsi főzött nekünk, isteni finom házi tészta kíséretében. Az estét baráti beszélgetéssel, némi borozgatással töltöttünk, és megünnepeltük az új tagunk, Judit születésnapját is. Ritka az a hely, ahol a kempingvezetés részéről ilyen maximális kiszolgálást kapunk. 
Egyetlen egy dolgot sajnáltunk, hogy a magas vízállás miatt, nem volt kinn a homok a parton, így a gyerekek nem tudtak homokozni. Viszont nagyon sok kacsa, tőkésréce lepte el a partot, akik előszeretettel elfogyasztották a maradék kenyereinket. 
Mi személy szerint nagyon szeretjük Baját, sokat sétáltunk, vonatoztunk, fagyiztunk, piacon voltunk, igyekeztünk minden pillanatot kihasználni, hogy minél többet lássunk ebből a gyönyörű városból.
Nagyon jól éreztük magunkat, remek időnk volt, és az a kis vihar sem vette kedvünket attól, hogy jövőre is visszatérjünk. 

Nuszpl Ági

 

Buzády György Emléktalálkozó, Szulok - 2013. május 1 - 5.

Gyógyvíz és cikázó villámok!
Nagyon vártuk már a május elsejei találkozót, hiszen idén ez az első, amire elmentünk. Sokaknak ez az első, hiszen az előbbieken még hó borította a tájat. Mi május elsején mentünk de sokan ott voltak már. Alig vártuk, hogy a jó meleg vízben megmártózhassunk, a hosszúra nyúlt tél után. Azt, hogy majális van csak abból érzékeltük, hogy Kondákor Tibi vörös Kádár képes pólóban és nemzeti zászlóval felvonult a strand és a kemping területén.

A hagyományos sör-virsli vacsorára másodikán, csütörtökön került sor, ami után jókedvű beszélgetésekkel záródott nap.

Pénteken este Gyuri bácsira emlékeztünk, egy szép zenés fotó-összeállítással. Buzády György a Baranyai Camping Club alapító tagja, alelnöke volt. Utána éjszakai fürdőzésre hívtak mindenkit a szervezők.

Szombaton délelőtt Nuszpl Árpi kempinges barátunk hívott meg minket a barcsi Dráva parti birtokára, halászlé ebédre. Némi kiváló minőségű desztilátum elfogyasztása után, nagyon jó, ízletes ebédet költöttünk el nála, oldott hangulatban. Később néhány szerencsés társunkat drávai motorcsónakázásra is elvitt. Sajnos igyekeznünk kellett vissza a kempingbe, mert a hölgyek, be voltak jelentkezve masszírozásra. Később jutott idő még fürdésre.
Estefelé a borult égen gyönyörű villámok cikáztak.

A hosszú, hideg tél után igazán üdítő volt újra kint lenni a szabadban, és találkozni a régen látott ismerősökkel, barátokkal. A baráti beszélgetések hosszan az éjszakába nyúltak.

A találkozó szervezőjének hála, mindennap, már kora reggel is volt kellemes meleg vizünk.
Deverdics Gábor gyorstalpaló tanfolyamon, mindössze néhány óra alatt sajátította el a víz és medencekezelés szabályait. Köszönet érte! És köszönet a csodálatos időért, a jó hangulatért!

Adjon az Isten Áldást, Békességet, kis csapatunkra, Óvjon és Védjen és kísérje még sokáig utunkat! 

Jeli Tibor Nagyatádról
 

Húsvéti Találkozó, Kiskunmajsa - 2013. március 28 - április 1.

A Húsvéti találkozó örömei!
Az idei év második találkozója sem úgy sikeredett, ahogy szerettük volna. Sajnos az időjárás ismét megtréfált minket, így megint csak 9 egységgel voltunk jelen. Na, de a fanatikus kempingezőket semmi nem tántoríthatja el attól, hogy felakassza a lakókocsit is induljon. Deverdics Józsiék a havat beelőzve hétfőn elmentek és sikerült is még a havazás előtt  Kiskunmajsára érniük. Sajnos mire mi indulni tudtunk volna, már nem lehetett, így csak szerdán keltünk útra. Kissé nehézkesen sikerült az udvarból kijutnunk, még az utcából is, de amint kiértünk a főútra teljesen tiszta úton problémamentesen mentünk végig.

A kempingbe érve hatalmas hó várt minket, de mivel mi nem indulunk el soha hólapát nélkül így elővettük, plusz egy kölcsönkért lapáttal nekiálltunk Jánossal kiásni a lakókocsi és az autó helyét. Eléggé leizzadtam mire végeztünk, mert hideg nem volt annyira én meg beöltöztem, mint aki Szibériába készül. Józsiék egy hóembert építettek, ami gyorsan olvadásnak indult. Mire le akartuk fényképezni már egy kicsit meg volt rogyva, aztán másnapra már a feje a hasa mögül nézett ki. Józsi meg akarta igazítani, de maga mögé csúszott szegény hóember. Jót nevettünk rajta. Mivel hó volt bőven kitaláltam, hogy én bizony hó nyulat készítek és ez lesz a tojásfám. Mikor kész lett jöttek a recepcióról és le is fényképezték. Másnap tudtam, meg hogy már a facebook-on is fenn van. Mindenkinek nagyon tetszett még a hómunkások is jöttek megnézni, meg a németek fényképezni. Aztán megérkezetek Szommerék, erősítve a kis csapatot. Csütörtökön és pénteken aztán már jöttek a többiek is. Pénteken a szokásos pálinkás fogadás várta az érkezőket sonkás és kolbászos herőce és forralt bor. Olyan szerencsében volt részünk, hogy a Batisz család legifjabbik unokája társaságában tölthettünk el egy barátságos beszélgetést némi borozás mellett. Képet is készítettünk  a bájos pici csemetéről. Szombaton ünnepélyes megnyitón vettünk részt ahol megkoszorúztuk Batisz Zsigmond emléktábláját. Ünnepi beszédet mondtak, és óriási pogácsákkal és finom borral kínálták a vendégeket. A kiskunmajsai ütős együttes műsort adott a vendégeknek, majd közös tojásfa díszítésre került sor az udvaron.
Napközben ki mikor tudott ment fürdeni, a víz  jó meleg volt és órákig ültünk benne. Este a kemencében sütötték nekünk a hagymás szalonnát,  amit mi mind megettünk. Majd karaoké volt a teremben ahol szép számmal  vettünk részt. Nem a tudás volt a lényeg, hiszen mind amatőrök voltunk, de mindenki jól érezte magát. Vasárnap reggel a kis csapatunk a sátor alatt megterített és szokásunkhoz híven, közösen a sonkát és tojást jóízűen ette. Jókat nevettünk, iszogattunk. Aztán nekiálltunk az ebédet elkészíteni, mivel Csokonyavisontán a rossz időre és az alacsony létszámra való tekintettel ez elmaradt. Két bográcsban főtt a székelykáposzta és mire elkészült kellően éhes is volt mindenki. Oda sütött a nap a sátorhoz így nagyon kellemes időben ebédeltünk, aztán a várva várt tombolasorsolás is elérkezett. Nagyon jól sikerült, senki sem maradt ajándék nélkül. A beutalók is jó helyre kerültek, reméljük jól fogják érezni magukat. Estére a kemping bált rendezett ahol néhányan a csapatból részt is vettünk, jól elbeszélgettünk, iszogattunk és sokat táncoltunk.
Hétfőn jött a nyuszi, a BCC-és és a „kempingnyuszi” is. Még a felnőttek is várják, nem csak a gyerekek. Aztán érkeztek a locsolók szintén mindkét részről. Jöttek a kölnik, a versek és mentek a tojások. Mivel maradt az előző napi káposztából megbeszéltük, hogy megesszük, nem jelentett senkinek gondot. Verőfényes napsütésben szépen kiürítettük a bográcsot. Voltak akik hazaindultak, de néhányan maradtunk még és csak kedden jöttünk haza. Zagyva Laciéknál búcsúestet tartottunk. Ilivel sütöttünk hasábburgonyát és bundáskenyeret, de volt ott minden az asztalon emellett még. Finom bor és pálinka is jutott mindenkinek. Igen jó hangulatban, belefáradva az estébe mentünk aludni. Másnap mi még fürdőztünk és ahogy mindig nagyon nehezen de el kellett pakolni és útnak indulni. Úgy gondolom akik ott voltak azok igen jól érezték magukat és senkit nem zavart az idő.

Treszner Marcsi

* * *

Húsvét Kiskunmajsán

A cím nem elírás, hanem a Húsvét aktualizált megnevezése, tekintve a zord időjárásra. Hóból épített nyulat most láttam életemben először, pedig nem tegnap születtem!

Az idei majsai húsvéti találkozóra már az elindulás sem volt mindennapi, legtöbbünknek a hó alól kellett a lakónkat kiszabadítani. Sajnos a résztvevők számában is megmutatkozott a télies idő hatása, az ilyenkor szokásos, szinte telt ház helyett focipályányi üres területek voltak a kempingben.A programok a szokásos módon voltak megszervezve, csak hát az időjárás ebbe is belerondított. A pénteki érkeztetés a szokásos pálinkával, forralt borral, csőrege fánkhoz hasonló rágcsálnivalóval zajlott le. Szombaton az emléktábla koszorúzás után gyorsan bevonultunk a nagy terembe, ahol a megnyitó beszédek után egy fiatal fiúkból álló ütős együttes színvonalas műsorát hallgattuk meg. Persze közben a körbe kínált pogácsát majszoltuk, és bőven jutott boros pohár is a kezekbe.
Este szalonnasütés lett volna az udvar hátulján lévő sütögetőhelyen, de ez is módosult - így a kemping dolgozói a kemencében sütötték meg a "Norbi update" vacsorára valót. Később a nagy teremben karaokiztak a fáradtságot nem ismerők.
Vasárnap igen vegyes időjárásunk volt, hol esett, hol a nap sütött. Este vacsorára terítettek, megint csak az épületben, utána zenés-táncos est következett, kifulladásig.
Hétfő reggel megjelentek a locsolkodó legények, és egy nagy, szőrös nyúl csokitojásokat osztogatott. Ezen a napon, talán kárpótlásként gyönyörű napos időben fürödhettünk, és a legtöbbünk ebéd után szárazon bonthatott tábort, hogy haza felé vegye az irányt. Már utólag, kedden derült ki, hogy ez igazán bölcs döntés volt.
Mi, akik ott voltunk igen jól éreztük magunkat, de sajnáltuk, részint a kényszerből otthon maradottakat, részint a kemping dolgozóit, akik fáradságos munkája az időjárás miatt részben kárba veszett!  

Mikola István és Györgyi - MHKK

 

Előtalálkozó - Csokonyavisonta, 2013. március 14-17.

Az eddigi klubtalálkozók negatív rekordját döntöttük meg a március 15-ei találkozóval, ugyanis mindössze 9 egységgel voltunk jelen az előzetesen jelentkező 24-gyel szemben. 
Bár azért a fanatikus kempingesek megint ott voltak. Nem törődve az időjárás kegyetlenségével, jól éreztük magunkat. A meleg víz adott volt a lakókocsikban, duruzsolt a fűtés, volt enni és inni valónk, nem szenvedtünk hiányt semmiben. Két egységgel már kedden mentünk és Deverdics Józsiékkal még két napig kiélveztük a szép napsütéses időt. 
Aztán másnap Tumpek Feriék is jöttek, ők is sikeresen megelőzték a rossz időt. Szép időben és jó hangulatban sikerült felállítaniuk az elősátrat. Kedves, új belépett tagjaink Zagyva Laci és Ili is sikeresen megérkezett. Sajnos csütörtökön nagyon csúnya időre ébredtünk, már aki tudott éjjel aludni a széltől. Mártaiék, Miltnerék,Vargáék, Árpádfalvi Józsi sajnos a legnagyobb hóesésben és szélben érkeztek. Ugyan Miltner András nagy elkeseredettségében haza akart menni, de mi lebeszéltük róla. Aztán megnyugodva beállították a lakókocsit. Egyikük sem állított sátrat és így is nagyon jól elvoltak a lakóban. Szinte egész nap ültünk a vízben és melegedtünk. Szerencsére nem volt áramszünet és mindenkinek rendben volt a fűtése is.

Csütörtökön este mindenkit kicsit kiástam a hóból, de mire kijöttem a lakójukból újra behavazott. Pénteken reggel a hótól nem látszódtunk ki. Reggel Varga Feri és a Mártai Pisti összefogtak és kilapátoltak mindenhol egy járatot, hogy tudjunk közlekedni. Meghallottuk a munkájuk hangját, gyorsan mentem fényképezni. Tumpek Gizi is gyorsan hozta a fiúknak a lélekmelegítőt, nehogy megfázzanak. Mártai Tercsi megmutatta, hogy nincs is olyan hideg, és hogy élvezi az ittlétet. 
Péntek este forralt bort készítettünk és közösen a konyhában megiszogattuk, nevetgélve vicceket meséltünk. Mártai Pisti elmesélte, hogy ő zsíros kenyeret vacsorázott hagymával és ezzel úgy felcsigázott minket, hogy rászedtük nekünk is csináljon. Hősiesen kente nekünk a kenyereket és vágta a hagymát, mi meg mindet megettük.

Szombaton megérkezett a Kálmán család is, mivel sikeresen kiásta Józsi magát otthon a hó fogsága alól. Szombaton a közös főzést el kellett halasztanunk, mert a 24 egységre lefagyasztott húst nem lehetett részletben felolvasztani. Erről sajnos le kellett mondanunk. De azért nem maradtunk éhen, mert a Zagyva család belépésük alkalmából főzött nekünk egy bogrács kolbászos paprikáskrumplit. Lett is terülj-terülj asztalkám! Hoztak még finom tepertőt, savanyúságot. Volt ott minden, ami szem-szájnak ingere. Főztünk hozzá még egy adag forralt bort is, hogy legyen mivel öblíteni. Jóllakottan és jókedvűen nótaestet tartottunk, aztán lepihentünk mindannyian.

Vasárnap sajnos pakolni kellett. Kálmánék, Vargáék, Árpádfalvi Józsi, Mártaiék, Miltnerék még maradtak hosszabb-rövidebb időre. Sajnáljuk azokat a klubtársainkat, akik a rossz idő miatt nem tudtak elindulni, de majd ősszel - remélhetőleg szép időben - ők is el tudnak jönni, és velünk lenni egy jó találkozó erejéig! 

Treszner Marcsi

 

BCC Bál - 2013. február 2.

Az idei évi bál a szokottnál kisebb létszámmal zajlott le, 45 fő jelenlétével. A 19 órai kezdettel meghirdetett bálra időben érkeztek a vendégek. Az idei bál legnépszerűbb vendége, a legifjabb kempingezőnk volt, Deverdics Gáborék gyönyörű kislánya, aki kézről kézre járt nálunk. A pincérek egy pohár pezsgővel köszöntötték az érkezőket, ami még a hidegben is jól esett. 
Mire a vendégek megérkeztek, az asztalokra ki voltak rakva a tombolán megnyerhető ajándékok. Az idei bálra új zenekart hívtunk meg és úgy gondolom jól sikerült a választás. Nagyon keveset pihentek és mindenféle zenét játszottak, mindig voltak a táncparketten akik ropták a táncot. Rövid megnyitó után kezdődhetett a vacsora. 
A Laterum, szokásához híven  finom vacsorát készített nekünk, és mindent megtettek, hogy jól érezzék magukat a vendégek. Nem is maradt a tányérokon maradék, pedig bőséges tálakat kaptunk. Azért a végére még a Gundel palacsintát is megettük. Mindenki örült, hogy végre a klubtársakkal ismét találkozhat és beszélgethettek egymással egy kicsit. Már előre tervezgették az idei találkozókon való részvételt és alig várják már a tavaszt. Sokat táncoltunk, még nekem is sikerült egy kis időt szakítanom rá a tennivalóim mellett. 
Aztán eljött a várva várt tombola sorsolás, mindenki rakosgatta a tombola szelvényeit sorba és figyelte, hogy övé e a nyerő. A sok ajándék hamar új gazdákra talált. A fődíj, - egy római út - nagy sikert aratott. 
Ezúton szeretném megköszönni a segítséget  Kovács Palinak, Deverdics Józsinak, Deverdics Gábornak, akik segítettek nekem a tombola sorsolásnál. 

Treszner Marcsi

 

Közgyűlés - 2013. január 12.

Az idei közgyűlést, sajnos egy szomorú hírrel és megemlékezéssel kellett kezdenünk. Ugyanis a BCC egyik alapítója, vezetőségi tagja és 2012. októberétől alelnöke itt hagyott minket.

A továbbiakban nélküle kell megrendeznünk a programokat, nem mehetünk az általa szervezett pécsi sétákra sem és hiába keresnénk elmaradhatatlan "kapitányi" sapkáját a résztvevők tömegében. Búcsúzunk tőled, Gyuri bácsi!

Mivel, az 2012. októberében megtartott tisztújító közgyűlésen, alelnöki posztra a második legtöbb szavazatot Deverdics Gábor kapta, ezért Kovács Gábor elnök azt javasolta, hogy a sajnálatosan megüresedett helyet ő vehesse át. A jelenlévők ez ellen semmiféle kifogást nem állították és elfogadták a javaslatot. Ennek értelmében 2013. január 12-étől a BCC alelnöke Deverdics Gábor. 

A közgyűlés a 2012-es év visszatekintésével folytatódott. A résztvevők egy rövid összefoglalót kaptak a klub működéséről, pénzügyi helyzetéről, annak alakulásáról, majd a 2013. évi programtervezet kerül ismertetésre. A nyitótalálkozó helyszíne Igal lesz, melyet minden évben Gyuri szervezett. Ezért Kovács Gábor azt javasolta, hogy ezt a találkozót, és a későbbiekben - a helyszínétől függetlenül - a májusi találkozót Buzády György Emléktalálkozónak nevezzük. A tagság egyetértett a javaslattal.

Két új helyszínen rendez a BCC találkozót. Az egyik Pusztaszentlászló, a másik pedig Soltvadkert lesz. A vezetőség és a tagság is kíváncsian várja az új helyszín adta lehetőségeket, programokat. A programtervezet ismertetését követően a BCC tagdíja került szóba. Amegváltozott gazdasági helyzet miatt, azért, hogy a megszokott nívóból, tagok felé történő visszafordításokból ne kelljen engednünk a klub vezetősége 500 Ft/fő tagdíjemelést javasolt. A résztvevők 2 fő ellenében elfogadták az emelést. Ennek értelmében a BCC tagsági díjai 2013. január 12-étől módosultak. Továbbá bevezetésre került, hogy a korábban már regisztrált, belépett tagnak a tárgyévi tagsági díjat, adott év június 30-áig kell rendeznie. Ezt követő befizetés esetén a BCC, a tagot +500 Ft-tal "pótdíjazza". Újonnan belépő tagokra ez a belépés évében nem vonatkozik. Az elnökség ettől azt várja, hogy a nagyobb találkozók előtt már jobban tervezhet a befolyt tagdíjakból illetve pontosabb képet kap a taglétszámról. Kérjük a tagokat, hogy ennek megfelelően az év első felében rendezzék tagdíjaikat.

A közgyűlés néhány apróbb kérdéssel, javaslattal, észrevétellel zárult.

A tagoknak a programokhoz jó egészséget, anyagi biztonságot és jó időt kívánunk!

Kovács Gábor

Adok-veszek

Képek a BCC életéből

Aktuális idő

2019. december 09.